Posted on nov 19th 2010 by harangviragovi.hu.
Óvodánkban immár hagyomány az őszi és tavaszi nyílt nap, amikor szeretettel várjuk az érdeklődő szülőket a reggeli áhítatra és az azt követő foglalkozásokra.
Ezen a napon a Napsugár csoport középsősei Lukács evangéliumából megtudhatták, hogy az Úr Jézusnak van hatalma egyedül arra, hogy csodát tegyen, súlyos fertőző betegséget meggyógyítson és a bűnös természetünket megtisztítsa (A tíz leprás meggyógyítása).
Már az öt éves kisgyerek is képes annak belátására a Szentlélek ereje által, hogy hiába fújja kívülről az ismert gyermekéneket: „Jól vigyázz kicsi kéz mit teszel…”, hiába igyekszik minden erejével vigyázni a beszédére, az olykor rúgásra lendülő lábára, szívének indulatára – képtelen mindig a jót cselekedni. Isten csak is az Úr Jézusért fogad el minket, úgy ahogy vagyunk. A hálaadás, Isten dicsőítése a gyógyulásért tíz ember közül csak egynek jutott eszébe. A Biblia korabeli ruhákba öltöztetett hengerbábok felsorakoztatásával egyértelművé vált a gyermekek számára az 1:9-hez arány. „Vajon nem tízen tisztultak-e meg?” – kérdezte az Úr Jézus attól az egytől, aki visszament hozzá, és leborult előtte.
Csoportunkban az áhítatok végén a gyermekek kézfeltartással jelzik, ha szeretnének imádkozni. A vendégek jelenléte sem volt akadály, hálaadó imádságra nem csak egy gyermek jelentkezett.
A szülők közül többen ezeken a nyílt napokon hallanak először Isten mentő szeretetéről. Ezért a testvérekkel közösen adhatunk hálát, és hordozhatjuk imádságban óvódásainkat, szüleiket, és reménykedhetünk, hogy gondviselő Istenünk megadja majd a folytatást – lesz református iskolánk is.
A közösen elfogyasztott reggeli után jó nagy „szélvihar” kerekedett a csoportszobában. A cérnaszálra rögzített színes őszi levelek csak úgy kavarogtak, lobogtak a levegőben. A gyerekek légző gyakorlatokat végeztek Rendekné Bene Annamária vezetésével. Az ezt követő ajak- és nyelvgyakorlatok, hangdifferenciálási gyakorlatok szintén napi rendszerességgel vannak jelen az óvodai életünkben a dyslexia prevenciós program keretében.
A mese-vers foglalkozást együtt vezettük. Kányádi Sándor Récemeséjéből egy elárvult récefióka körözött felettünk a magasban. A gyerekek Annamari néni megelevenítő mesélése közben látni vélték „a felröppenő madarat”.
Az elárvult vadréce fióka a szerető gondoskodásnak köszönhetően ősszel útra készen állt, az eget kémlelte. Leste költöző rokonait, hogy csatlakozhasson hozzájuk. Mivel az őt gondozó kislány nem vágott bele fényes szárnyába, hogy magához kösse, „egy hirtelen suhanással már fönn is volt, körözött egyet a ház fölött köszönetképpen, s mondott is valamit, talán éppen a kislánynak. Aztán eltűnt a szemük elől. Bevegyült a szabad égen szálló szabad testvérek seregébe”. Ahogyan „Daru is, gólya is,/ A bölömbika is, /Útra kelt azóta/ A búbos banka is” – folytattuk Móra Ferenc: Cinege cipője című versével. A kis színes tollú tengelice „cipity-lőrinc” énekét sem hallhatjuk, majd csak tavasszal.
Gyerekeink várják és szeretik a verseket. Az említett mese és két vers után még végighallgatták, játszották Szabó Magda: Ki hol lakik?, Weöres Sándor: Kacsa-úsztató, Békák, A tündér, Ballada három falevélről és Túrmezei Erzsébet: Isten madárkái című verseit.
A játékosságot, a figyelem fenntartását bábok, színes selyemkendők segítették. Balogi Erika